HaltrófeaA nagy fogás megörökítése
A terv már megvan, a megvalósítás pedig ránk vár!
Minden halfaj feje preparálható, de a biológiai adottságok, és egyéb tényezők miatt a leginkább a szürkeharcsa feje alkalmas a leírt módszerrel történő kikészítésre.
Azt elárulom, hogy nagy fába vágjuk a fejszénket, de kellő türelemmel egy kezdő is érhet el szép eredményt. (Ha inkább rám bízná a munkát, kérem térjen át az Árak menüpontra)
A recept a következő:
-kell egy nagy adag elszántság
-rengeteg türelem
-némi kézügyesség
-valamennyi gyakorlat
-só, éles kés, csipesz, kefe, napsütés, festék, ecset, lakk, tömítőanyag…kb. ennyi
Az eredményes preparálás folyamata már közvetlenül a hal kifogása után megkezdődik, ugyanis nem mindegy, hogy oltjuk ki az állat életét. Néhány fejre mért ütéssel már el is ronthatjuk a későbbi eredményt, és talán a hal számára sem ez a legkíméletesebb módszer. Úgy gondolom hatásos, és kíméletes megoldás, ha a halat kivéreztetjük. Erre az általam használt hatékony módszer a következő: az állat kopoltyúlemeze alatt található egy puha rész, amit még nagyméretű hal esetén is át tudunk nyomni a mutatóujjunkkal, innen közvetlenül elérhető az állat szíve, amit megszakítva percek alatt elpusztul a zsákmány. (vízben gyorsabban kivérzik)
A következő lépés a fej leválasztása a testről. Sokan esnek abba a hibába, hogy minél több értékes húst szeretnének megmenteni, így a fejet annak csontos részeinél vágják le. Ezzel is könnyen el lehet rontani a későbbi eredményt. Én mindig a mellúszók mögött néhány centiméterrel, a testre merőlegesen vágom le a fejet. A mellúszó nagyon fontos a szép preparátum készítéséhez. Bár ilyenkor a fejen, leginkább annak felső, „nyak” mögötti részén jelentős mennyiségű hús maradhat (nagy hal esetén), ezt a húst óvatosan, lehetőleg filéző késsel le tudjuk választani a fejről, ügyelve arra hogy a bőr ne sérüljön meg.
A fej már megvan, jöhet a munka legnehezebb része, a tisztítás.
Az egyik legfontosabb dolog, hogy a lehető legtöbb húst távolítsuk el a fejről, mert az később megbüdösödhet, de akár be is rohadhat. A hús eltávolításában nagy segítségünkre lehet egy nagyon éles kés, és egy hosszú, fém csipesz. Saját módszeremben nemcsak a húst, de a kopoltyúlemezeket is próbálom eltávolítani úgy, hogy a belső fogak megmaradjanak (csak a piros részt vágom le, a csont megmarad), ezek a fogak ugyanis nagyban növelik a természetes megjelenést. A hús egy része nehezen hozzáférhető helyen, a gerinc folytatásában található. Ennek eltávolítására a gerincet amennyire csak tudjuk, le kell vágni. Ugyanitt található a hal agya, amit szintén el kell távolítanunk.
Miután az összes felesleges húst eltávolítottuk (egyedül a pofarészen található hús nem vágható le, de ez később sem okoz gondot), következhet a fej mosása. Mivel a halhúsban jelentős mennyiségű zsír is található, a mosáshoz célszerű mosogatószert használnunk. Ebbe előbb beáztatjuk a fejet egy vödörben, majd némi áztatás után körömkefével óvatosan, de határozottal lemossuk a felesleges zsírt, a maradék húsokat, és az egyéb szennyeződéseket. Ebben egy leselejtezett fogkefe is nagy segítségünkre lehet.
A tisztítás, és a mosás nagyban meghatározza a későbbi eredményt, így szánjunk rá elegendő időt!
A fej már tiszta, zsír- és húsmentes, következhet a beállítás és a sózás.
Fontos, hogy én a preparáláshoz semmilyen vegyszert nem használok, és ezt nem is ajánlom senkinek, mert a formalinnal történő kikészítés nemcsak veszélyes, de halak esetében véleményem szerint felesleges is!
Következhet a beállítás, és a sózás. A fejet egy akkora méretű lapra kell tennünk, amin kényelmesen elfér, nem lóg le egyik része sem. (ez lehet bármilyen lapanyag)
A vágott részét alaposan besózzuk, vagy inkább feltöltjük sóval, minden rést, üreget kitömve, hogy a legyeket távolt tartsuk a fejtől. Ekkor következhet a beállítás. Ez szintén egy olyan művelet, ami kulcsfontosságú a későbbi eredményt tekintve. A már megszáradt fej nem formálható tovább!!!
Beállításkor ne az legyen a célunk, hogy a fej minél nagyobbnak látszódjon, mert egy túlzottan nyitott száj, vagy kopoltyúfedő nem kelt természetes hatást. Lényeges, hogy a fej egyenesen álljon, ne dőljön se előre, se oldalra. A beállítást néhány fadarabbal, esetleg szájfeszítővel stabilizálhatjuk. Miután véglegesen beállítottuk a fejet, a száj felől is feltöltjük sóval a belső részét, majd kívülről is beborítjuk vele, 1-2 cm vastagságban.
A só átjárja, konzerválja a szöveteket, és távol tartja a különféle rovarokat, nem mellesleg teljesen természetes anyag, így a későbbiekben sem kell félnünk káros hatásaitól, vagy kellemetlen szagától.
A sóréteg napos időben 2-3 nap alatt kiszárad, átjárja a fejet, de mivel külsején kemény réteg képződhet a 2-3 nap után már akadályozhatja a száradást, ezért célszerű eltávolítani. Jó módszer, ha ilyenkor a fejet rövid időre vízbe áztatva lemossuk az összes sót, újra átmossuk, majd egy másik, de már vékony sóréteggel ismét beborítjuk. (a már részben száradt fej nem fogja beszívni a vizet az áztatás alatt) Ekkor még kisméretű igazítást is el tudunk végezni.
Eljött a várakozás ideje, ugyanis a teljes száradáshoz időjárástól függően hetekre, vagy hónapokra lehet szükség. Túlszárítani nem tudjuk a trófeát, így legyünk türelmesek, inkább 2 héttel tovább száradjon, minthogy egy kicsit is nedves maradjon. Olyan helyet válasszunk, ahol a nap éri, de az eső nem. Vigyázni kell, mert hiába a rengeteg só, egy éhes macska könnyen kárt tehet munkánkban, így célszerű a fejet kikötni, vagy elérhetetlen helyet választani neki.
A hosszú száradási periódus után a fejet ismét meg kell tisztítanunk a sórétegtől, újra áztatjuk, megmossuk, majd az áztatás utáni vizet ismét leszárítjuk. (erre már elegendő néhány nap, mert a szövetek már szárazak)
Mivel az összes húst legnagyobb igyekezetünk ellenére sem sikerülhet eltávolítani, a vágottrész felőli oldalon a kiszáradt felületeket, és üregeket célszerű valamilyen tömítőanyaggal kitölteni, ezzel évekkel meghosszabbíthatjuk a preparátum minőségét. Használhatunk egyszerű sziloplasztot, de még jobb ha gombaölő tömítőt alkalmazunk.
A szárítás során a vékony mellúszók törékennyé válnak, sok esetben meg is sérülnek. Ezeket vékony papír-, és ragasztóréteggel ki tudjuk javítani, de ez elég körülményes módszer, és sok gyakorlást igényel.
Ha a halfej tiszta, száraz, sómentes, jöhet a természetes hatás kialakítása. A só nagy segítségünkre van a preparálás alatt, de sajnos a fej színének nagy részét „kiszívja”, fakóvá teszi azt. A természetes hatás nagyban fokozható hétköznapi vízfestékkel, némi kézügyességgel, és szépérzékkel. Segítséget jelenthet, ha kifogáskor készült néhány közeli kép a zsákmányról, amin jól látható az állat színezete. Egy harcsa esetében például rengeteg szín előfordulhat, a hófehér hasrésztől a sárgáig, és a fekete felső résztől a barnán át egészen az olajzöldig.
Ha úgy látjuk, hogy a festés sikerült, némi (1-2 nap) száradás után következhet a végső simítás, a lakkozás. Ezzel nemcsak a látványt javítjuk, de sokkal tartósabbá is tesszük a trófeát. Jómagam spray, azaz szóró lakkokat használok, ezzel könnyebb a rések fedése, és kitöltése, de vigyázni kell, hogy az egyes rétegeket vékonyan szórjuk a felületre, nehogy megfolyjon. Annyi réteget célszerű felvinni, amitől a fej olyan hatásúvá válik, mintha vizes lenne. Ez lehet akár 5-6 réteg is.
Miután a lakk megszáradt készen is vagyunk. Feldobhatjuk még a látványt, ha a fejet egy szép fatáblára rögzítjük, és úgy akasszuk a falra.
Most már gyönyörködhetünk munkánk gyümölcsében, megmutathatjuk barátainknak életünk fogását, és mindig jó szívvel gondolhatunk a fárasztás és a fogás pillanataira.
Ugye mennyivel jobban mutat, mint ha a halászlébe tettük volna…
Remélem jól sikerült! Gratulálok!